A két zöld papagáj szerelmes kalandja

Egyszer volt, hol nem volt, egy napsütötte kis házban, ahol két smaragdzöld papagáj, Piroska és Petya élt. Ez a két tollas csibész nemcsak a legfényesebb zöld tollakkal büszkélkedett, hanem olyan szerelmesek voltak egymásba, hogy még a szomszéd macska is elpirult, ha rájuk nézett.

Piroska, a kissé csacsogóbb, imádta a reflektorfényt. Mindig ő kezdte a reggeli koncertet, trillázva és fütyülve, mintha egy operadíva lenne. Petya, a nyugodtabb, de ravasz humorú papagáj, inkább azzal szórakoztatta magát, hogy Piroska dalait kiegészítette váratlan "kac-kac" hangokkal, amitől Piroska egyszer majdnem leesett a rúdjukról a nevetéstől.

Egy nap a gazdáik, Anna és Bence, nyitva felejtették a nappali ablakot. Piroska, akinek mindig is kalandvágy szikrázott a szemében, azonnal észrevette a lehetőséget. "Petya, drágám, nézd, a szabadság illata!" – rikoltotta, és már röppent is az ablakpárkányra. Petya, bár inkább a kényelmes ketrecet kedvelte, nem hagyhatta, hogy szíve hölgye egyedül csatangoljon. "Jól van, te kis bajkeverő, de ha galiba lesz, te magyarázod meg Annának!" – károgta, és utána röpült.

A kertben a két papagáj igazi szerelmes kalandba keveredett. Piroska egy almafára szállt, és elkezdett egy piros almát csipkedni, közben drámaian sóhajtozva: "Ó, Petya, ez az alma olyan vörös, mint a szívem érted dobog!" Petya, aki mindig kész volt egy kis mókára, felkapott egy falevelet, és úgy tett, mintha egy szerelmes verset szavalna: "Ó, Piroska, te zöld tollú tündér, érted még a szomszéd kerti törpét is megcirógnám!" Piroska vihogott, és véletlenül leejtette az almát, ami pont a szomszéd kutya, Bodri fején landolt. Bodri morcosan felnézett, de a két papagáj már egy másik fán kacagott, szárny a szárnyhoz érve.

A legnagyobb móka akkor kezdődött, amikor Piroska felfedezett egy kerti locsolót, ami éppen működött. "Petya, ez egy vízi táncparkett!" – kiáltotta, és berepült a vízsugarak közé, pörögve-forogva, mintha egy tollas balett-táncos lenne. Petya, aki nem akart kimaradni, csatlakozott, de a lendülettől elvétette a landolást, és egy vizes tollcsomóként csúszott le a fűre. Piroska majd’ megpukkadt a nevetéstől, és odarepült, hogy "megmentse" szerelmét egy csőrpuszival. "Te ostoba tollgombóc, ezért szeretlek!" – mondta, miközben Petya próbált méltóságteljesen felállni.

Végül Anna és Bence észrevették a szökést, és némi kekszcsalogatással visszacsábították a két csavargót a ketrecbe. Piroska és Petya vizesen, de boldogan gubbasztottak a rúdjukon, szorosan egymáshoz simulva. Anna nevetve jegyezte meg: "Ezek ketten még a Holdra is együtt szöknek, ha nem figyelünk!" Petya, mintha megértette volna, rákacsintott Piroskára, aki egy halk "szeretlek" trillával válaszolt.

Így éltek tovább Piroska és Petya, a két zöld papagáj, akiknek szerelme még a legesőszerűbb kalandokat is vidám operetté változtatta. És ha a ketrecük nem is mindig tartotta őket vissza, a szívük mindig egymáshoz röpítette őket.

kép forrása: pixabay.com